Az erszényes borzfélék családját főképpen ezek az ormányos erszényesek képviselik, melyek hazájukban bandikut néven ismeretesek. A többi csoportoktól a koponya és a fogazat alkotásában rejlő különbségektől eltekintve, főleg a középhosszúságú vagy rövid füleik révén térnek el, melynek következtében hegyes arcorruk még hegyesebbnek, kiszökellőbbnek látszik, de abban is, hogy farkuk végén nem viselnek kefesörtéket.

A bandikutok közönségesek és nagy elterjedésnek örvendenek, a gyarmatosok jól ismerik azokról a pusztításaikról, melyeket kertekben és megmunkált földekben véghezvisznek. Táplálékuk gyökerekből, gumókból, bogyókból, lehulló és romlott gyümölcsből és más növényi eledelből áll, de a rovarokat és férgeket is kedvelik. Abból a nagymennyiségű földből következtetve, amelyet gyomrukban találtak, úgy látszik, a férgek szolgáltatják főtáplálékukat.

Az ausztráliai fajokat két csoportba lehetne elkülöníteni. A magasabb hegyvidéki fajoknak hosszú, hegyes fülei vannak, amelyek elől összecsukva a szemeken túlérnek. Azonkívül talpuk hátul szőrös. A síkságokon élőknek rövid, kerek fülei előrehajtva alig vagy éppen a szemekig érnek, talpuk pedig a középen és innen kezdve hátrafelé egészen csupasz.

Közép- és hosszúfülű formákra vonatkozólag pedig még megjegyezhetjük, hogy ezek között a közönséges ormányos bandikut az egyedüli faj, mely nem visel csíkokat. Valamennyi többi fajnak harántsávjai vannak.

További képek